23 évvel ezelõtt. Akkor azt mondta, ügyvédként jobban keresne, de talált magának feladatot. Például az uniós csatlakozást. Elõkerült egy régi interjú.
- Elképzelhetõ egy olyan pillanat, amikor Orbán Viktor azt mondja, elég? – ma már talán bajosabb lenne föltenni a Fidesz elnökének az esetleges visszavonulásáról szóló kérdést.
Nem is ma tették fel neki, hanem 23 évvel ezelõtt, 1994 nyarán, olvasónk, Tamás azonban szerencsére megtalálta fiókjában az interjút, amely a Respublika címû lapban jelent meg, és elküldte nekünk.
A Fidesz akkor épp túl volt egy kijózanító választási vereségen, és jobbra fordult. Orbán pedig így válaszolt:
- Biztosan. 1988-tól 1990-ig a nyílt, az akkori törvényen kívüli ellenállás vagy ellenzéki politizálás volt osztályrészem (remélem, ezt a tudásomat még egyszer nem kell hasznosítanom Magyarországon). 1990 és 1994 között egy jobboldali kormány ellenzékének egyik vezetõ figurája voltam. Részem volt abban, hogy kis pártból nagyot építettünk. Elszenvedtem a tavaszi választási kudarc nagy pofonját. Lassan már mindent kipróbáltunk a kormányban való részvételen kívül. Addig maradok a politikában, ameddig találok értelmes kihívást benne. Harmincegy éves vagyok, ha magánügyvédi praxist folytatnék, a mostani jövedelmem többszörösét megkeresném. Kutatóként könyvtárban ülnék, más típusú, de jóval elmélyültebb intellektuális tevéke
nységet folytathatnék. Mégis itt dolgozom, mert látok feladatot.
Különösen érdekes, hogy mi is volt az a feladat. Az egyik a polgári alternatíva megteremtése. Csakhogy:
- Emellett kaptam egy másik munkaterületet is: az európai integrációs ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottság elnökeként valóban az ország sorskérdéseivel kell foglalkoznunk. Váratlanul nagyon kedvezõen változtak meg a nemzetközi körülmények. Óriási léptekkel lehet elõrehaladni, és bár a mostani kormány még nem tud aláírni integrációs szerzõdéseket a teljes jogú EU-tagságról, a következõ feltehetõleg már igen. Van egy terület, ahol ellenzéki politikusként a nemzeti érdekeket kell képviselnem. Ez nagyon vonz, és bízom benne, hogy tudok valamit lendíteni a folyamaton az elkövetkezõ négy évben.
Orbán nem csak az Európai Unióról gondolkodott akkoriban másként. Bár már talált hozzá jelzõt – a nemzetit –, még a polgári fordulat megkezdésekor is bõven liberálisnak tartotta magát és pártját:
- Az én nevemhez fûzõdik az a megfogalmazás, hogy a Fidesz nemzeti elkötelezettségû, mérsékelt liberális párt. Tavaly áprilisban, amikor elõször választott elnököt a párt, el kellett végeznem a magam ízlése szerinti gondolati önfeltárulkozást: uraim, én nemzeti elkötelezettségû liberális pártot akarok – ennek ismeretében válasszatok.
23 évvel ezelõtt. Akkor azt mondta, ügyvédként jobban keresne, de talált magának feladatot. Például az uniós csatlakozást. Elõkerült egy régi interjú.
- Elképzelhetõ egy olyan pillanat, amikor Orbán Viktor azt mondja, elég? – ma már talán bajosabb lenne föltenni a Fidesz elnökének az esetleges visszavonulásáról szóló kérdést.
Nem is ma tették fel neki, hanem 23 évvel ezelõtt, 1994 nyarán, olvasónk, Tamás azonban szerencsére megtalálta fiókjában az interjút, amely a Respublika címû lapban jelent meg, és elküldte nekünk.
A Fidesz akkor épp túl volt egy kijózanító választási vereségen, és jobbra fordult. Orbán pedig így válaszolt:
- Biztosan. 1988-tól 1990-ig a nyílt, az akkori törvényen kívüli ellenállás vagy ellenzéki politizálás volt osztályrészem (remélem, ezt a tudásomat még egyszer nem kell hasznosítanom Magyarországon). 1990 és 1994 között egy jobboldali kormány ellenzékének egyik vezetõ figurája voltam. Részem volt abban, hogy kis pártból nagyot építettünk. Elszenvedtem a tavaszi választási kudarc nagy pofonját. Lassan már mindent kipróbáltunk a kormányban való részvételen kívül. Addig maradok a politikában, ameddig találok értelmes kihívást benne. Harmincegy éves vagyok, ha magánügyvédi praxist folytatnék, a mostani jövedelmem többszörösét megkeresném. Kutatóként könyvtárban ülnék, más típusú, de jóval elmélyültebb intellektuális tevéke
nységet folytathatnék. Mégis itt dolgozom, mert látok feladatot.
Különösen érdekes, hogy mi is volt az a feladat. Az egyik a polgári alternatíva megteremtése. Csakhogy:
- Emellett kaptam egy másik munkaterületet is: az európai integrációs ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottság elnökeként valóban az ország sorskérdéseivel kell foglalkoznunk. Váratlanul nagyon kedvezõen változtak meg a nemzetközi körülmények. Óriási léptekkel lehet elõrehaladni, és bár a mostani kormány még nem tud aláírni integrációs szerzõdéseket a teljes jogú EU-tagságról, a következõ feltehetõleg már igen. Van egy terület, ahol ellenzéki politikusként a nemzeti érdekeket kell képviselnem. Ez nagyon vonz, és bízom benne, hogy tudok valamit lendíteni a folyamaton az elkövetkezõ négy évben.
Orbán nem csak az Európai Unióról gondolkodott akkoriban másként. Bár már talált hozzá jelzõt – a nemzetit –, még a polgári fordulat megkezdésekor is bõven liberálisnak tartotta magát és pártját:
- Az én nevemhez fûzõdik az a megfogalmazás, hogy a Fidesz nemzeti elkötelezettségû, mérsékelt liberális párt. Tavaly áprilisban, amikor elõször választott elnököt a párt, el kellett végeznem a magam ízlése szerinti gondolati önfeltárulkozást: uraim, én nemzeti elkötelezettségû liberális pártot akarok – ennek ismeretében válasszatok.
