Tovább gyűrűznek a hullámai annak a csütörtöki esti programnak, amikor Orbán Viktor fogadta a Karmelitában a Mathias Corvinus Collegium médiakonferenciáján részt vevő külföldi újságírók egy csoportját, és mondott kacifántos dolgokat a magyar–uniós kapcsolatról, a személyes fájdalmáról, az orosz–ukrán háborúról és a senki földjéről.
Hogy pontosan mi hangzott el, és mi nem, ki mit értett belőle, vagy mire emlékszik, arról máig tart a diskurzus, ami biztos, az az, hogy válaszul az ukrán külügyminisztérium behívatta a magyar nagykövetet Orbán Ukrajnára tett, „teljességgel elfogadhatatlan” kijelentései miatt.
És az is, hogy az ukrán Dnyipro város polgármestere, Borisz Filatov túl is ment a „teljességgel elfogadhatatlan” szinten maradó diplomáciai paneleken: ribancarcnak nevezte Orbán Viktort, és arról posztolt: „nem a mi földünk a senki földje, hanem a tiétek”. „Több ezer éve élünk itt, mi nem az Urálon túlról másztunk elő”, valamint arról is: „különösen tehetségesnek kell lenni ahhoz, hogy Romániától, Szlovákiától kezdve Szerbiáig és Ukrajnáig mindenhol utálják az embert”.
A kemény szavakra hétfőn videóüzenetben válaszolt Nagy János, akit sokáig valószínűleg csak a legszűkebb környezete ismert a politikában, holott 18 éve dolgozik Orbán Viktor mellett, ő kezeli a miniszterelnök levelezését és naptárját, az irodáját csak egy ajtó választja el a miniszterelnökétől – és akkor épp a napokban írtunk egy nagyobb portrét, miután az év elején elindította saját Facebook-oldalát.
Itt posztolta azt a magyar nyelvű és feliratú bő háromperces videót is – ne legyünk igazságtalanok, a videó utolsó szava спасибі, vagyis köszönöm, ukránul –, amelyben Filatovnak válaszol. A „Tisztelet kijár mindenkinek” kezdetű válasz persze nyilván a magyar politikai közösségnek, a magyar belpolitikának is szóló aktus (ha valóban Filatovnak szánta, akkor akár angol verziója is lehetne a videónak).
Aki nem akarja végignézni, -hallgatni vagy -olvasni, a főbb állításokat összeszedtük:
A tisztelet kijár mindenkinek, még annak is, akire 150 782-en szavaztak [Filatov – a szerk.], hát még annak, akire 3 060 706-an [Orbán – a szerk.].
A tisztelet csak kölcsönös lehet.
Amikor Orbán Viktor a senki földjéről beszélt, nem Ukrajnára gondolt, hanem arra a frontszakaszra, ahol „brutális és kegyetlen harcok dúlnak”.
Láthatólag kicsi az esély, hogy hamar véget ér az ottani háború, így azt szomorúan, de joggal nevezhetjük senki földjének.
Az, hogy Magyarország a zsarnokok kedvében járt volna, ferdítés.
Azt, hogy ki hol utálnak, szubjektív. De az, hogy egy politikai vezető gyűlöletéből [Filatov] soviniszta következtetéseket von le, több mint problémás.
Nehéz és kockázatos a nagyhatalmak folyamatos szorítása alatt egyensúlyozni, nekünk, magyaroknak a 20. században sokszor nem sikerült.
A Vörös Hadsereg legerősebb egységeit éppen az ukrán katonák alkották, akik részt vettek az 1956-os forradalom leverésében is Budapesten [hogy ennek mennyire kevés a valóságtartalma, és általában az ukránok Vörös Hadseregben játszott szerepéről ebben a Lakmusz-cikkben olvashat pontos állításokat – a szerk.].
A szerénység és a történelem ismerete indokolt lenne.
„Szörnyű lehet mindennap úgy munkába indulnia, hogy városára halálos bombazápor hull, ugyanakkor éppen Önnek kellene erkölcsi és politikai példát mutatnia”.
Nagy János arra is kitért, hogy Magyarország igenis igyekszik jó szomszédjaként viselkedni Ukrajnának, amely nácikkal együttműködő személyeknek állít szobrokat országszerte, így menekülteket fogad be, sebesült katonák gyógyulását segíti, humanitárius szállítmányokat juttat az országba. A végén ismét példamutatásra kéri a polgármestert, majd ezt meg is köszöni neki – ahogy írtuk, már ukránul is. |
|
Magyarország 
